7. fejezet

Mark:

Reggel (vagy valamikor hajnalban) kibaszott fejfájásra ébredtem és nem igazán maradt meg túl sok minden a tegnapból, de még meg sem próbáltam emlékezni. A gondolkozástól csak megfájdult a fejem.

Megpróbáltam helyzetet változtatni, mert így rohadtul fájt a seggem és zsibbadt a karom, de… nem sikerült.

- Mi a fasz…? - nyitottam ki a szemem, de egy kigyúrt mellkas eltakarta a kilátást. Felemeltem a tekintetem az izomgyöcök arcára és dobtam egy hátast. - MI A FASZ? - ültem fel, mire belenyilallt a fájdalom a hátsómba. A parabuzigyerek mellett feküdtem. Meztelenül!

Jackson:

Hangos kiabálásra kezdtem mozgatni csukott szemeimet, elvégre korán volt még nekem az üvöltözéshez. Hátamra fordultam, s megdörzsöltem arcomat, hogy jobban felébreszthessem magam, majd szépen lassan a mellettem ijedten ülő Markra tekintettem, akinek pillantásai alapján, semmilyen emléke nem volt az előző estéről. És ez így is volt jól.

- Jó reggelt vöröske! - ültem fel én is, a teljesen ledermedt fiúra bámulva. - Jól aludtál? - mosolyogtam kedvesen, tudva, hogy ezzel a frászt hozam a fejére. Akármennyire is aludtunk el romantikus pozícióban, egyáltalán nem voltunk olyan viszonyban, amiben bánnom kellett volna, hogy szívatom az agyát.

Mark:

- Te meg mi az Istent keresel mellettem? És miért nincs rajtam ruha? Mi a frászt csináltunk mi ketten itt?! - téptem a hajam idegbajosan. Mi történt, mire vetemedtem az éjszaka? Bele sem merek gondolni. Már most így…. Fúj.

Jackson:

- Basztunk - mondtam ki kerek perec a tényeket, mire a mellettem idegbetegen lihegő egyetemista arca fehérebb lett, mint a tegnapi testnedv, ami kijött belőle. - Nem, nem úgy, mint A Szürke 50 Árnyalatában, mert ez jó volt, és mielőtt ellenkeznél és elkezdenél retkes buzizni, tényleg élvezted. Sőt, te kérted, hogy jöjjünk szobára - daráltam le neki a lényeget, miközben kimásztam az ágyból, s magamra húztam a padlóra hajított cuccaimat.

Mikor már csak a pólómat kerestem, s egy pillanatra Markra emeltem a tekintetemet, erősen elgondolkoztam azon, hogy hívjak-e mentőt, mert sanszos volt, hogy leállt a szíve.

- Ne játszd itt a nagy halált, nem te vagy az egyetlen, aki beszívva csinál hülyeségeket! - mondtam, ahogy a kezeim közé akadt felsőjét arcához vágtam. Nem vigasztalásnak szántam ezt a kijelentésemet, de nem tűnt boldogabbnak tőle, ebben biztos vagyok.

Mark:

Leperegtek a szemem előtt a tegnap este pillanatai és… és elsírtam magam. Csak úgy egy szál pólóban, egy elhasznált ágyon, Jackson előtt. Úgy bőgtem, mint egy kisgyöcök, akinek megölték a rokonát. Szívszaggatóan és fájó torokkal. Felhúztam a térdeimet és arra hajtottam a fejem. Csalódtam magamban. A saját elveimnek is ellent mondtam. Már meg is halhatnék…

Jackson:

Ó faszom, faszom, faszom! Mark komolyan elbőgte magát! Jeez, az a gyerek tényleg ott sírt előttem, akár egy árva kisgyerek, aki elvesztette mindenkiét! Baszki! Normál esetben rögtön megvigasztaltam volna, mert egy gentleman vagyok, de nála… Nem tudom mi baszna be jobban, ha segítek neki, vagy sem. Komolyan nem tudtam mit kezdeni vele.

- Szeretnéd, ha elmennék?

Mark:

- Igen - szipogtam, mert lassan csillapodott a sírásom. - De igazából nem rád vagyok kiakadva - emeltem fel a fejem. - Azt csinálsz, amit akarsz…. - feküdtem végig az ágyon újra és a ruháimért nyúltam, hogy felvegyem őket.

Jackson:

Basszus, ilyeneket mondott, és még ezek után tartsam magam ahhoz az elvemhez, hogy amint felébredek, lelépek tőle? Alapjáraton tényleg egy jégcsapkirályfi voltam, ha éppen úgy adta kedvem, de bömbölő embert csak nem hagytam egymagában kushadni. Mondjuk én mit tudtam volna tenni vele? Úgy utált, mint a mosott szart, a háta közepére sem kívánta a fajtámat, és pont az én vigasztalásomnak örült volna? Nem voltam normális, amiért mégis ott maradtam.

- Öhm… - motyogtam orrom alatt, nem igazán tudtam, mit kellett volna mondanom neki. - Sajnálom… asszem.

Rám emelte tekintetét.

- Nem kellett volna kihasználnom a kiszolgáltatott állapotodat - mondtam, óvatosan felé sandítva. - De gondolom ez nem sokban vigasztal…

Mark:

- Drogosan sem kellett volna hagynom magam - csóváltam a fejem. - A szert sem kellett volna elfogadnom - kuporodtam magzat pózba, ahogy már minden ruha rajtam volt. - Biztos nagyon jó cucc volt, hogy ennyire elengedtem magam… - húztam a fejem a két térdem közé. - Mondanál egy időt?

Jackson:

Azt hiszem jobb volt, hogy nem erőltettem ezt a beszélgetést, Mark látványosan letargiába zuhant a történtek miatt. Lehet bűntudatot kellett volna éreznem… de ha arra az éjszakára gondoltam, amit mi ketten tegnap lenyomtunk, minden megbánásom elszállt. Együttérző embernek tartottam magam, viszont ha megint alkalmam nyílna lefeküdni vele, újra megtenném.

- Öt óra múlt nem sokkal - feleltem, időközben csuklómra került karórámra pillantva.

Mark:

- Basszus - ugrottam ki az ágyból most minden problémámat és fájdalmamat (leginkább a hátsóm fájdalmát) elfelejtve rohantam az ajtó felé, majd feltéptem és folytattam a sprintet lefelé. Nekem dolgom van. Ki tudja, hogy mi történt a ribancaimmal?

Kit érdekel, hogy mi történt a ribancaimmal? Most nekem van bajom.  Megtorpantam és visszafordultam az ajtóban ácsorgó Jacksonhoz.

- Ha még egyszer a közelembe kerülsz - sziszegtem -, kitépem a végtagjaidat és feldugom a seggedbe, hogy tudd milyen passzívnak lenni - és, mint aki jól végezte dolgát, folytattam az utamat a kapuhoz.

Jackson:

És... Mark visszazökkent a régi formájába! Hál’ Istennek, nem tudtam mit kellett volna mondanom annak a szerencsétlennek, de mivel úgy tűnt, rendbe jött a kicsiny lelke, én is indulhattam a dolgomra.

Felöltöztem, megszámoltam a pénzt, amit előző este bezsebeltem a booklover gyíkoktól, majd felkaptam a táskámat, s szél sebesen igyekeztem elhúzni abból a házból, hogy még véletlenül se fussak össze senkivel sem. Ez persze nem jött össze.

Épp a bejárat felé tartottam, aminél a vöröske pont számolgatta a ribancokat, amikor megcsörrent a telefonom, a képernyőjén pedig Hyuna neve jelent meg. Gondolkodás nélkül felvettem, pedig lehet, várnom kellett volna ezzel a beszélgetéssel, míg elhagyom az objektumot.

- Jó reggelt tündérem! - csicseregte nagy boldogan, a szokottnál is vidámabb hangszínnel.

- Reggelt! - motyogtam vissza, kicsit kómásan, miközben lassan haladtam kifele.

- Nocsak, ennyire jól telt az éjszaka? - kérdezett vissza, hangosan a kagylóba nevetve. Hiába, Hyuna már nagyon jól ismert, amikor eléggé semmilyen stílusban beszéltem hozzá, tudta, hogy az előző estém nem volt eseménytelen.

- Majd személyesen mesélek - feleltem, mikor már Mark és csapata hallótávolságba kerültek.

- Rendben. De remélem nem csaltál meg! - poénkodott, elvégre ő volt a barátnőm.

- Tudod, hogy téged sosem csalnálak meg! - nevettem fel, és csak akkor jöttem rá, hogy mit mondtam, és mennyire hangosan, mikor már eltettem a telefonomat, de még nem nem kerültem ki a ribancok és Mark közeléből. S ahogy a vöröske rám nézett, úgy éreztem, menekülnöm kell.

Mark:

- Hallod - trappoltam oda elé. - Lehet, hogy engem megrontasz, földig alázol és kihasználsz - emelkedett minden szónál a hangerőm. - De ha kapcsolatban vagy, miért állsz le velem?! - csaptam a mellkasára idegesen. - Ha az én életemet tönkre teszed, legalább másokét ne! - kiabáltam teljesen elködösült aggyal. - Undorítóbb vagy, mint más melegek - sajnálat vegyült a hangomba, mert én nem tudnám ezután elviselni magam.

Jackson:

Teljesen elképedve meredtem a hisztérikus fiúra, aki olyanokért baszott le, olyan dolgokat vágott a fejemhez, amik egyáltalán nem voltak igazak, ráadásul nem tartoztak rá. S ahogy ezeket realizáltam magamban… Ideges lettem.

Megragadtam pólójánál fogva, s olyan közel húztam magamhoz, hogy a leheletét is érezni véltem arcomon.

- Ki a fasznak képzeled magad?! - ordítottam rá, annyira, hogy még a szar is megállt abban a vékony testében. - Milyen jogon ugatsz nekem, hah?! Egy nagypofájú strici vagy, az anyád basszon teherbe! Semmivel nem vagy több nálam, vedd tudomásul, bármennyire is hiszed magad jobbnak! - úgy éreztem, képes lettem volna ott helyben megütni. - És ne merd rám kenni a tegnap estét, a rohadt életbe is! Felnőtt férfi vagy, pontosan tudtad mibe mész bele, mikor elfogadtad tőlem a füvet, és miután úgy riszáltad magad előttem, mint egy rossz sztriptízes! Különben is, te ragaszkodtál egy kis szexhez, nem én! És mégis hogy van bőr a képeden engem undorítónak nevezni? Kurvára nincsen közöd a magánéletemhez, meg úgy általában hozzám sem, szóval befoghatod a nagy igazságosztó pofádat, Mr. Kétszínű Homofób! - üvöltöttem képébe szavaimat, majd a földre hajítottam testét, amely készségesen el is terült az ocsmány betonon.

- Ja, és még valami - guggoltam le hozzá. - Nem vagyok párkapcsolatban, szóval jó lenne, ha a hűtlen buzi fejem szidása előtt a saját seggedet nyalnád tisztára!

Azzal elmentem, hátra sem nézve, meg sem várva a reakcióját. Kurvára elegem volt abból a gyerekből… többet nem is akartam hallani róla!

Mark:

Ez most kurvára váratlan volt. Teljesen letaglózva ültem a földön. Hyorin odajött hozzám és leguggolt mellém.

- Minden oké? - kérdezte némi szánalommal a hangjában.

- Nem igazán. Valószínűleg

elvesztettem a seggszüzességem, ellentmondtam az elveimnek, és a közeljövőben ki fog nyírni ez az ember - daráltam le egyszerre, levegő nélkül.
- Kéne egy nyugtató szex? - simította a kezét a vállamra.
- Kihagynám - mondtam hisztérikusan. - Kell titeket kísérgetni, vagy…?
- Maradj csak, megoldjuk az utat - hagyott ott és visszaindult a többiekhez. Én pedig csak úgy voltam, és ültem. Aztán elterültem és vártam a halálomat ott a földön.

Jackson:

Idegesen tettem egyik lábamat a másik után, a kihalt utcákon kihasználva azt a lehetőséget, hogy még senki nem volt ott, ezért látványosan káromkodtam. Az sem érdekelt, ha felébresztem az aludni nem tudó nyuggereket, csak valamivel le kellett nyugtatom az idegeimet.

De bármit is tettem, mindig eszembe jutott Mark idegesítő pofája, meg az egész irritáló viselkedése, amit velem szemben nyomott le. Nem tudom, milyen gyerekkora volt annak a marhának, hogy ilyen szinten paraszt volt az emberekkel, de abban biztos voltam, hogy ha ismételten meglátom, vagy ívben elkerülöm, vagy letörlöm a mosolyt a képéről.

Duzzogásomat csörgő telefonom szakította meg.

- Halló? - szóltam bele a készülékbe, az átlagnál ingerültebben.

- Ennyire ne örülj nekem!

- Aish - túrtam hajamba. - Nam, ez az este katasztrófális volt!

Mark:

Rám jött a polip effekt, amikor a földön fekve hullámzok a végtagjaimmal és közben feltörlöm az összes mocskot a járdáról. Látványos szenvedésemnek egy telefonáló srác vetett véget, aki csak úgy nagyon lazán megrugdosta a lábszáramat.
- Miv? - vontam fel a fél szemöldökm és visszarúgtam.
- Mit fetrengsz itt?

Jackson:

- Igen? - hallottam a vonal túlsó végéről unokatestvéremet, kissé meglepődött hangon. - Mi történt?

- Mark Tuan történt, kedves barátom! - morogtam orrom alatt, de körülbelül úgy, mintha ez a gyerek az életem tette volna tönkre, holott csupán az ideget baszta fel bennem. - Aish Nam, el sem tudod képzelni, mennyire idegesítő ez a gyerek!

- El tudom - felelte határozottan. - A stricik általában arrogánsak, erre pedig Mark az élő példa.

- Hát ja, de… várj - állítottam le magamat a beszédben, miközben gondolkodni kezdtem. - Te ismered őt?

Mark:

Elhúztam a számat az ismertség kérdésre. Nem kéne megmondani neki, hogy most velem együtt polipozik a földön.

- Csak Jimin említette - rendezte le ennyivel a srác és tovább rángatózott, mert neki is jó szar éjszakája volt.

- Eljárt a szája, hogy kérdeztem? - hallatszódott az általam rühellt díler hangja a kihangosított mobilból. Nem tudom miért csinálja ezt velem NamJoon, de jól esik ez a kedvesség az elbaszott életemben.

Jackson:

- Tudod milyen, szeret fecsegni - kuncogott unokatestvérem, de úgy, mintha éppen valaki csikizné a hasát, vagy valami.

- Ja - bólintottam. Valamiért támadt egy olyan érzésem, hogy Nam nem volt egyedül, zavarni meg nem szerettem volna, arra meg pláne nem vágytam, hogy valaki kihallgassa a beszélgetésünket.

- Amúgy, mit tett Mark, hogy ennyire a hátad közepére kívánod? - kérdezte kíváncsian.

- Eh, nem telefon téma - rendeztem le ennyivel, illetve ennyivel szerettem volna, de Nam erőltette a dolgot.

- Most felkeltetted az érdeklődésemet… Nem tudom elképzelni mit művelt, hogy…

- Lefeküdtünk, rendben? - akasztottam meg a beszédben, s mintha nem tudta volna eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen.

- Az igen! - nyilatkozott elismerően. - És hogy vetted rá?

- Nem nagyon kellett győzködnöm, ami azt illeti - sóhajtottam kisebbet, majd folytattam. - Megkínáltam a fűből, be is szívott tőle rendesen, aztán minden jött magától.

- És ez volt annyira rossz?

- Nem, de… - dörzsöltem meg szememet fáradtan. - Figyelj, erre most nincs időm! El kell mennem Hyunához, hogy kifizessem, és valószínűleg nála fogom mereszteni a picsámat, amíg el nem jön a világvége vagy nem tudom. Ha beszélni akarsz, valszeg nála leszek. Bár tudom, hogy a világ minden kincséért sem tolnád oda a képedet hozzá…

- Ez övön aluli megjegyzés volt - motyogta.

- Nem tehetek róla, hogy nem bírjátok megbeszélni egymással a baromságaitokat - forgattam meg szemeimet. - Mellesleg nem tudom elképzelni, min vesztetek össze anno, hogy…

- Ezt ne most beszéljük meg!

Mark:

- Még hogy nem volt olyan rossz, ha rólam van szó, az minimum zseniális - morogtam miután túltettem magam a heves rángatózási rohamon, mert Nam belebökött a hasamba.

- Van ott még valaki? - szólalt meg a vonal másik végéről Jackson és én ijedten kaptam a szám elé a kezem. Basszus, basszus, basszus, azt hittem, hogy már lerakta.

- Nem… miért kérded? - próbálta normalizáli NamJoon az arcát.

Jackson:

Baromi gyanús volt nekem Nam viselkedése, és szívem szerint még egyszer rá is kérdeztem volna a dologra, de inkább hagytam az egészet a francba és bármiféle figyelmeztetés nélkül leraktam a telefont. Semmi hangulatom nem volt már beszélgetni, elvégre biztosan tudtam, hogy volt még ott vele valaki. Így csak felszálltam a buszra, s elindultam Hyunához, hogy legalább egy kis ideig picsoghassak valakinek.

Mark:

- Fhuuuu - fújtam ki a benntartott levegőt, miután ténylegesen lerakta a telefont. - Ez nagyon gáz volt - sóhajtottam.
- Szóval lefeküdtetek Jacksonnal - vigyorgott Nam.
- Igen. Szerinted erre most büszke vagyok? - csúszott megint hisztérikus magasságba az alapból mély hangom.
- Azt hiszem…. Nem?
- Egy géniusz veszett el benned - forgattam a szemem a megjátszott hülyeségén. - Neked miért van mosott szar fejed?
- Nem igazán úgy sikerült az éjszakám, mint terveztem - húzta el a száját. - A főnököm kissé ki volt és finoman elküldött a francba - mesélte. Valahogy nem tudtam megérteni, de rám jött az empatikus hangulat. NamJoon azok közé a néhány ember közé tartozott, akiket elviseltem és beszélgettem velük.
- Meghívjuk egymást egy józanító kávéra? - ültem fel és a még mindig polipozó Namra néztem.
- Persze - ült fel ő is, de egyikünk sem mozdult, csak bámultunk a még félhomályban lévő utcát.

Jackson:

Csak bámultam ki a fejemből, akárcsak egy idióta. Kívülről úgy festhettem, mint valami hős szerelmes, akinek az esze csak a barátnőjén járt, de sem szerelmes nem voltam, és barátnő sem állt a rendelkezésemre. Inkább neveztem volna magam baromi fáradtnak, és tényleg az voltam, mert durván csak négy-öt órát aludtam, egy eléggé kimerítő menet után. Aish, az a rohadt Mark tehetett az egészről! És még NamJoonnal sem tudtam beszélni, mert sikeresen volt nála - vagy ő volt valakinél - társaság, szóval tényleg úgy festett, hogy Hyunával fogok lelkizni egész reggel.

Mark:
- Te milyen kapcsolatban állsz Jacksonnal? - ittam bele a lattembe. Végül elvonszoltuk magunkat egy sztárbákszba, mert ezt találtuk lelki állapotunk ellensúlyozásához elég fenszinek.
- Unokatestvérek vagyunk - erre a kijelentésre visszaköptem a kávét. Filmbe illő jelenet volt.
- Hogy lehet egy ilyen jófej embernek, olyan rokona? - hisztiztem.
- Ezt csak te látod így. Jackson is nagyon jó fej ember, csak figyelmen kívül kell hagynod a melegségét - próbált győzködni.
- Lehet, hogy ez neked könnyű, de én egyszerűen nem bírok ettől elvonatkoztatni - motyogtam a poharamba.

Jackson:

Barátnőm háza előtt lerakott a busz, én meg hullákat megszégyenítő életerő nélkül vonszoltam el testemet az ajtóhoz, amelyen a lyuk már be volt deszkázva. Ezek szerint megjavította magának - gondoltam, majd óvatosan elmoslyodtam. Biztos voltam benne, hogy Hyuna csinálta, nem bízott másokban, és jobb volt nem megkockáztatni azt, hogy esetleg a szerelő észre veszi, hogy a lány drogot termesztett. Hát ja, akinek ilyen élete van, annak muszáj megtanulnia kezelni az efféle problémákat is.

Halkan felsóhajtva bekopogtam hozzá - sokkal óvatosabban, mint a múltkor - s vártam arra, hogy kitáruljon előttem az ajtó.

Mark:

- És most mi lesz? - dőlt hátra Namjoon.

- Mi az, hogy mi lesz? - ráncoltam a homlokomat. - Mi lenne? Holnap vasárnap lesz. Nem értem a kérdésedet.

- Baszott bölcsész, ne legyél ilyen - csóválta a fejét. - Csak többen fognak utálni, ha ilyen lesajnáló a stílusod.

- De ez engem nem érdekel. Nem érdekelnek az emberek - mondtam ki az egyértelműt.

- Pedig kellene… tudod Jackson nem fekszik össze minden jöttmenttel. Azt mondta, igyekszik hanyagolni az egyéjszakás kalandokat - Hogy mi? Pedig eléggé ott akart engem hagyni… - Elég jól ismerem… lehet, hogy csak szórakozni akart, de ami valószínűbb, hogy lehet, hogy jövőt látott benned.

6. fejezet

Jackson:

A hetem viszonylag nyugisan telt, meglehetősen nyugisan, már-már különösen nyugisan, amit furcsálltam is, elvégre nálam pörgés szokott lenni ezerrel, zh-k, beadandók, meg minden egyéb más faszság, azokban a napokban viszont, mintha mindenki hulla lett volna körülöttem. Senkibe nem akaródzott beleszállni a sok-sok értelem az órákon, mindenki punnyadt, kockult, vagy csak szimplán be sem tolta a képét. Először nem nagyon értettem a helyzetet, de aztán NamJoon - aki egyébként később sem volt hajlandó többet mesélni a munkájáról - felvilágosított a pénteki bulival kapcsolatban: mindenki tartogatta az energiáit, én meg csak kurva anyáztam rendesen, mert totál kiment a fejemből a dolog.

Mondanom sem kell, hogy a csütörtök estém maga volt a nagybetűs rémálom: nem elég, hogy kifulladva sprinteltem Hyunához, hogy megszerezzem tőle a beígért anyagot, a késői zaklatásom miatt pluszban befogott egy kis “kertimunkára”, ami a növények gondozásában, és Nam anyázásban merült ki. Persze, az utóbbit csak a lány csinálta, de már egy fél óra után késztetést éreztem arra, hogy vagy lecsapjam őt, vagy rákérdezzek a kettejük kapcsolatára. Aztán inkább hagytam az egészet a fenébe, s olyan hajnali fél három környékén haza is estem, totál kipurcanva.

Péntek reggel, hatalmas pandakarikákkal a szemeim alatt mentem egyetemre, úgy gondolva, majd a turizmusról szóló óráimon kipihenve az előző napi fáradalmaimat. Éppen el is aludtam volna, de szöszke unokatestvérem ébren tartott szavaival.

- Ma este mész a bölcsészek kampuszára? - kérdezte halkan.

- Te szerezted a melót, vagy nem? - válaszoltam hanyagul, fejemet a padon pihentetve.

- Jó, nem tarthatok minden észben - kuncogott. - Amúgy mindened megvan?

- Ja. Persze még buli előtt hazaugrom az áruért.

- Logikus - bólintott, majd kisebb csend után megszólalt. - Sok sikert majd!

- Te nem is jössz? - csodálkoztam el őszintén, mert eddig komolyan abban a tudatban éltem, hogy ő is velem lesz.

- Eredetileg úgy volt, de aztán közbejött valami.

- Azt a valamit, Ziconak hívják? - fintorodtam el a név kiejtése közben.

- Igen - kuncogott fel halkan, és egyáltalán nem tűnt csalódottnak. - Ez most fontos, nem mondhatom le neki, mivel lényegében ő fizeti majdnem mindenemet. De tudd, hogy lélekben veled leszek a bulin - veregetett hátba barátian, nekem pedig csak egyetlen egy kérdés zakatolt a fejemben: Kivel fogok ott szórakozni?

Mark:

A hetem szokásosan csak elúszott mellettem és nem emlékszem semmire belőle. Mármint a tananyag úgy kábé szinten belement a fejembe, dehogy mit csináltam szünetekben, vagy otthon… egy halvány emlékem sincs. Coco volt sokat velem és… ennyi. Valahogy kiesett ez a hét. Szerencsémre a legkedvencebb homokos génhibámmal sem futottam össze, mert akkor az agyrázkódás miatt nem emlékeznék semmire.

Csütörtök este lebeszéltem JB-vel, hogy kik jönnek majd végezni… a munkájukat, ami kivételesen nem csak a befogadás! Egy hátsó szobában sztríptíz lesz és ez… igen, ez jobb mintha valaki csak kurváskodna, vagyis remélem, hogy jobb. Bár nem hiszem, hogy bármelyiket is hivatásnak lehet nevezni. Azért a biztonság miatt egy csomó óvszert és síkosítót vittem magammal, mert sosem lehet tudni, hogy melyik hülye ribanc nem gondolkozik. És ha valami tényleg történik valamelyikkel, tuti utcára kerül, ez ellen JB sem tud mit tenni. Bár nem tudom hányan fogják félre érteni, hogy miért van nálam ennyi kellék…

Péntek estefelé már éppen vettem a kabátom, hogy induljak, amikor Junior rontott be a lakásba és leráncigálta rólam a dzsekit.

- Azt hiszed így elmehetsz? - rikácsolta, a fülemnek sértő magasságban.

- Aha - néztem végig a tumblrsrác külsőmön. - Szerinted nem?

- Nem! Egy buliba mész! Egy kibaszottul magas színvonalú - aha, persze - buliba és kinézned is kéne valahogy!

- Hagyjál már - toltam el az utamból. - Nem vagy az anyám.

- De az vagyok, és most jössz és átöltöztetlek - ragadta meg a csuklóm és visszaráncigált a szobámba. Ez ellen már nem tehetek semmit…

Jackson:

Estefelé feltankoltam otthon - azaz egy baromi nagy táskába bepakoltam a Hyuna-féle speciális anyagot -, majd betettem a fülembe két fülbevalót, a nyakamba egy eléggé passzentosan kinéző keresztet aggattam (nem voltam vallásos, de azt még apámtól kaptam, szóval “why not?” alapon felraktam), felkaptam egy BLVCK feliratú fekete felsőt, s egy hozzá illő gatyát. Ahogy a tükörbe pillantottam, meglehetősen elégedett voltam a látvánnyal, mert egyszerűen néztem ki, mégis dögösen: a sötét öltözékemet ellensúlyozta a szőke hajam, ami kifejezetten tetszett.

- Wow, milyen jól nézel ki - lépett mellém húgom, elismerősen vizslatva testemet. - Mit jelent a szöveg a pólón?

- Halvány lila gőzöm sincs - ráztam meg fejemet mosolyogva, ahogy testvéremre pillantottam.

- Annyi baj legyen, legalább jól néz ki - legyintett rá, majd arcomhoz hajolt s puszit nyomott arra. - Érezd jól magad, keress sok pénzt, és dugj meg valami dögös gyereket!

- Ezek aztán az őszinte testvéri jó tanácsok! - köszöntem el tőle, majd kimentem a lakásunk épületéből, nekivágva életem egyik legkülönösebb éjszakájának.

Mark:

Egyszer kurvára ki fogom nyírni JinYoungot! Miért… adta rám ezt, esküszöm rosszabbul érzem magam, mint hétfőn, amikor a szar is belém állt a félelemtől. Én nem tudom milyen módon fogom majd megsemmisíteni ezt az öltözéket.

A party valami burzsujgyerek családi házában lesz, mert az ősei nincsenek otthon. Nem valami kreatív. A kertkapu előtt néhány asztalon már egy csomó pia ki volt téve, mint belépőjegy. Lesöpörtem az egyikről az üres felespoharakat és ráhelyeztem az asztalra a seggem. Megpróbáltam törökülésbe felhúzni a lábaimat, de ebben a nadrágban nem igazán sikerült.

Halál rád Park JinYoung! Hány buzi fog így kiszúrni... Esküszöm, mintha engem is JB küldött volna ide.

Jackson:

A buli helyszíne egy baszott nagy családiházban volt, valami művészhajlamú költőgyereknél, akinek a szülei éppen máshol baszták a rezet. Ahogy a távolból megláttam a beáramló Shakespeare buzi tömeget, rögvest elfogott a hányinger, hogy nekem azokkal kell majd egy légtérben lennem, ki tudja mennyi ideig. Csak reménykedni tudtam abban, hogy hamar le fogom passzolni az anyagot, és nem lesz muszáj két óránál többet ott maradnom.

Ahogy beléptem a házba, megcsapott a porosodott könyvek, a rémes kölnik és az ezekbe keveredő pia szaga: lehet paranoiás voltam már a bölcsészekkel szemben, de kajak ezek kerültek az orrom alá. Azt hittem ott helyben elájulok, de megembereltem magam, és határozottan haladtam tovább egyenesen a nappaliba, ahol Hyuk barátomba ütköztem.

- Hát te mit keresel itt? - kérdeztem a már eléggé jól szórakozó srácot.

- Semmilyen bulit nem hagynék ki, aminél tudom, hogy te hozod az anyagot! - karolta át nagy boldogan nyakamat, így esélyem nyílt megérezni erős alkoholos szagát, ami egyszerre zavart és okozott örömet (mivel inkább a pia, mint a bölcsészaroma).

- Ez megtisztelő… - veregettem vállon, mire nem várt fordulat állt be.

- Jaj, ne szerénykedj - mondta, a kelleténél hangosabban. -  Te vagy a legjobb díler Szöulban, nincs igazam? - kurjantott egy hatalmasat, mire minden létező szempár rám szegeződött, köztük egy olyan is, amit képes lettem volna beverni.

Mark:

Minden lányka megérkezett, én pedig népszámlálást tartottam.

- Mindenkinél van, ami kell? - Sűrű bólogatások. - Mindenki tudja, mit kell csinálnia? - Sűrű bólogatások. - Hajnali négykor mindenki idevonszolja a belét! Pont ide! Mehettek a dolgotokra - intettem és szétszóródott a csapat. Ideje beljebb menni.

Pofám leszakad, hogy mekkora ez a ház. Nem fogják túlságosan zavarni egymást munka közben a prostijaim. A nappaliban (vagy legalábbis abban a helységben, ahol a legtöbben tették tiszteletüket, de bálteremnek is beillett volna, olyan brutális méretű volt) már a szokásos izzasztó meleg fogadott, pedig még senki sem táncolt, sőt még a zene sem szólt.

-  Te vagy a legjobb díler Szöulban, nincs igazam? - erre a mondatra felkaptam a fejem, elvégre a mai munkatársamról van szó.

- Fasz…. - hagyta el a számat, ahogy rájöttem, hogy kit is látok.

Jackson:

Ahogy megpillantottam a vöröske - az enyémhez hasonlóan - sok kedvességet mutató arcát, nem tudtam, hogy az engem ölelgető Hyukra vagy valamelyik bölcsészre hányjak. Tudtam, hogy ott lesz a buliban, tökéletesen tisztában voltam ezzel, de azt baromira nem akartam, hogy rájöjjön, én miért voltam ott. Aish, tudhattam volna, hogy ez a megbízás nem fog jól elsülni, de nekem is csak a pénzen jár mindig az eszem, ezért muszáj volt elfogadnom.

Nagyobbat sóhajtottam, majd faképnél hagytam a kábult barátomat, elszakítva a tekintetemet a vörös fürtös srácról, és kicsit csendesebb zugba menekülve, ahonnét aztán a cuccot osztogathatom. Úgy döntöttem, mindenkinek jobb lesz, ha aznap este ignorálom a Mark nevezetű tagot, és csak a munkámra koncentrálok.

De ez persze totál befuccsolt, amikor észrevettem a felém közeledő alakját…

Mark:
Annyira viszket a tenyerem… annyira be akarok neki szólni. Miért nem bírok a seggemen ülni? A lábaim akaratlanul is a félelmeim megtestesítője felé vittek, olyan félelmek, mint homokosság, nagy izomerő és drog. Ja mégsem. Ezek nem félelmek. Inkább csak irritáló tényezők. Ennél a gyereknél úgyis egyre mennek ezek a dolgok. Néhány méterre megálltam a srác előtt és kellemesen lehelyeztem a seggem a vele szemben lévő székre.
- Azt mondták új dílerünk van, de sosem gondoltam volna, hogy pont olyan embert választanak ki, aki magán növeszti a homoki fűt - mosolyogtam. - Bár biztos jobban lehet spórolni a területtel.

Istenem ez nagyon gáz lesz. Sőt már az is. Mikor mondtam én ilyet utoljára?

Jackson:

Ahhoz képest, hogy azt hittem le fogom csapni a picsába, jól szórakoztam a beszólásán… Oké, nem volt egy klasszikus tengerpartos poén, amire már egész melegségem óta várok, de azért kreatívan szidta a szexualitásomat.

- Mondhatsz amit akarsz vöröske - hajoltam kissé előre -, de nem véletlenül hívott Hyuk a legjobbnak! - Nem Jackson, egy kicsit sem vagy felvágós, áh dehogy! De azért jól esett kicsit fényezni magamat, mondjuk a gyerek szemforgatása alapján nem nagyon győztem meg. Mondjuk ívben le is szartam. - Áruld el nekem! - kezdtem bele mondatomba, mire megint felém fordította eddig a kurvákon pihent tekintetét. - Te miért vagy itt? Nem tűnsz olyannak - mértem végig gyorsan -, aki szeret emberek között lenni.

Mark:
- Nem is vagyok olyan ember, aki szórakozásból keresi mások társaságát - fintorogtam. - Csak azért vagyok itt, mert muszáj itt lennem - mondtam tovább. - Miért is beszélgetek veled? - néztem végül a dílerre. - Jut eszembe, a nevedet sem tudom - tettem hozzá. - Nem is érdekel annyira... - jól elbeszélgetek magammal.

Jackson:

- Te aztán nagyon elvagy magaddal - nevettem hangosan, mert ez a gyerek tényleg hihetetlenül furcsa volt, ennek ellenére, jól szórakoztam rajta. - Amúgy Jackson vagyok, de ha ennyire nem érdekellek, nem mondom meg a vezetéknevemet - jegyeztem meg kicsit halkabban, miközben a bevaduló bölcsészeket néztem. Komolyan, előbb hittem azt, hogy Poe felolvasás lesz, mint kurvázás… Még engem is meg tudnak néha lepni. - Amúgy, mit értesz azon, hogy kényszerből vagy itt?

Mark:

- Azért, amiért te is - mondtam, majd megpróbáltam úgy felállni, hogy a nadrág sehova se vágjon be annyira, hogy tényleg pucérnak érezzem magam. Nem mintha, most nem érezném magam annak. - Viszont, ha megbocsájtasz, valami ital után nézek - egyenesedtem ki teljesen és forgolódni kezdtem. - Vagy csak megpróbálom megtalálni a konyhát… -  motyogtam és megfontolt lépésekkel fordítottam hátat, ezek szerint Jacksonnak.

Jackson:

Meg kell mondanom, amikor nem sértegetett, meglehetősen jól el lehetett lenni ezzel a Markkal, azon a mondatán pedig rendesen elgondolkoztam, amiben közölte, hogy ugyanazért van itt, amiért én is. Hm… A drogon kívül még voltak kurvák, szóval ő lehetett a strici. El kell ismernem, nem néztem volna ki belőle egy ilyet, de az arcmimikája alapján nem élvezte a melóját: mondjuk egy bölcsészbuliban…

De amikor felállt, hogy piát hozzon, azt hittem ott helyben kapok orgazmust azoktól a feszes farpofáktól! Azt a kurva mindenit, én még nem láttam annyira jó segget, mint amilyen a kis vöröskéjé volt… Nem tudtam ki adta rá azt a nadrágot, de áldani fogom a nevét érte. Amint elment, éreztem, hogy a kis Jackson már ágaskodna fel… de szerencsémre csihadt az a köcsög.

Míg ő elvolt, addig én szép számban adtam el az anyagot, ami meglehetősen bejött a kis bölcsészeknek: a hasznom már a háromszorosa volt, amikor rendesen még el sem kezdődött a buli. Aztán Mark visszaért, két sörrel a kezében, az egyikből ivott, a másikat meg… felém nyújtotta.

Mark:

- Igyál, mert nem fogsz rendesen kiélvezkedni a kövi orgazmusodnál, ha beszáradsz - nyomtam a kezébe a dobozt. - Az meg senkinek sem jó - még egyszer beleittam a sajátomba. - Esetleg nem akarsz ma mást is kipróbálni a pasikon kívül? - Igen én most komolyan próbálok vevőt találni valamelyik lánykának. - Vagy esetleg hátramehetnél a táncosokhoz. Ott is megtapasztalhatod, milyen ha kipróbálod az elfogadott szexuális irányultságot.

Jackson:

Ez most komolyan csajokat ajánlgatott nekem? Ahogy ebbe jobban belegondoltam, csak hangosan felnevettem, miközben kibontottam a sört, amit kaptam tőle.

- Akármennyire is nézhetek ki heteronak - kezdtem bele -, egyáltalán nem vagyok az, és ezen egyetlen kurvád sem fog változtatni - feleltem határozottan, mivel semmi hangulatom nem volt ribancokat bámulni, azokból láttam már eleget az egyetemen és még gimiben. - Amúgy sem fizetek az ilyenekért - tettem hozzá mellékesen. Nem volt senkim, tehát nem tartoztam senkihez sem, de ha szükségem is lett volna egy egyéjszakás kalandra, azért akkor sem adtam volna ki pénzt. - Mellesleg, ha már így kínálgatsz az árudból, hadd adjak én is az enyémből - kúszott kissé gonosz mosoly ajkaimra, ahogy előhúztam a Hyuna-féle szuper füvet, amitől minden kis Tolsztoj buzi betépett. - Na, szívunk egyet?

Mark:

Szemöldökráncolva bámultam a kezében tartott fűre.

- Kihagynám. Nekem ma még figyelni kell a saját “árumra” - rajzoltam macskakaparásokat a levegőbe. - Szóval most megyek még néhány kört. De amúgy hátul leszek a sztriptízeseknél. Majd gyere utánam, ha gondolod - Hyorin olyan ribanc, hogy szerintem ez az ember is bemerevedik rá, nem számít milyen meleg. - Igazából… most is jöhetnél. Bent is sok ember van - egy próbát végül is megér, az a lényeg, hogy tényleg kimagaslóan sok felhasználó legyen. Mondjuk már most sokukat nem látom.

Jackson:

Egy pillanat erejéig nem tudtam eldönteni, hogy komolyan ennyire át akart téríteni, vagy csak a statisztikáit akarta növelni? De aztán megvontam a vállamat, mert annyira nem érdekelt a dolog, viszont közben eszembe jutott valami, amivel akár rá is tudtam volna venni a füvezésre.

- Tudod mit? - mosolyogtam rá kajánul, mire érdeklődő tekintetekbe pillanthattam. - Hajlandó vagyok hátramenni veled a kurváidhoz, ha előtte elszívod velem ezt a kicsikét - lóbáltam meg előtte a mennyei illatú drogot. - Vadonatúj cucc, csak jót hallok róla az itteniektől, és nagyon ki szeretném próbálni, de egyedül szar lenne. Az elsőt ingyen adom, csak neked, csak most!

Mark:

- Ajj a lelkecskéd túl finom ahhoz, hogy egyedül próbáld ki ezt a csodát? - gügyögtem neki. Eddig olyan jól elvoltam vele, most miért kellett beszólnom. - Add ide majd én elszívom helyetted az első slukkot. Csak csavard be valamibe - vigyorogtam, ahogy láttam, hogy Jackson arca egyre vörösebb és vörösebb. Imádom, hogy így reagál. Tanulmányt akarok írni belőle.

Jackson:

Éreztem, ahogy egyre jobban pirulok, bár magam sem tudtam volna megmondani mitől lettem hirtelen paradicsom… talán túl meleg volt, vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy mosolyomat elrejtve - fogalmam sincs minek örültem ennyire - alkottam cigaretta alakúra a sokak szerint tökéletes füvet, majd Mark szájába nyomtam azt, s rögvest meg is gyújtottam. A srác - akár egy jógyerek - gondolkodás nélkül letüdőzte, és egy kisebb ideig bent is tartotta az anyagot, aztán kifújta.

Kivettem az ajkai közül ciginek kinéző drogot, majd kíváncsian vizslatni kezdtem kissé megzavarodott arcát.

- Na, milyen?

Mark:

Egy pillanatra megszédültem. Én ehhez tényleg nem vagyok hozzászokva. Bagóztam régen, de drog sosem került a közvetlen közelembe, főleg nem ilyen komoly. Meg kellett kapaszkodnom Jackson vállában.
- Erős… - motyogtam. Nahát… milyen izmos válla van Jacksonnak. Jól is néz ki, de ezek szerint nem csak dísz. - Bámulatos - szökött ki a számon és megbökdöstem a díler vállát. Megráztam a fejem, hogy magamhoz térjek. - Mármint az anyag. Az tényleg bámulatos.

Jackson:

Mark baromi furcsán viselkedett, amikor konkrétan úgy omlott a karjaimba, mint egy totálisan részeg kamaszlány. Ennyitől ennyire kiütődött volna? Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyűsúlyú volt… Bár Hyuna nagyon profi volt a drogokban, ezt sosem vitattam, úgyhogy el tudtam képzelni, hogy valami baromi erőset dobott össze. Mark pedig nem tűnt valami gyakran füvező alaknak - velem ellentétben -, szóval inkább magam is kipróbáltam ezt a bámulatos csodát.

Ajkaim közé helyeztem az anyagot, majd a fiúhoz hasonlóan letüdőztem, és meg kell mondjam: Hyuna egy istennő volt! Baszki, én még olyan jó cuccot eddig sosem szívtam, és tényleg kurva nagyot ütött! Bár, nem lettem tőle annyira kiütve, mint a strici, de azért rendesen bebaszott… annyira, hogy egy mögöttem elhelyezkedő fotelbe huppantam, magammal rántva a vékonyka fiút is. Konkrétan ott ült az ölemben, kitágult pupillákkal, és meg kell mondjam, baromira tetszett a látványa.

- Kérsz még? - mosolyogtam rá féloldalasan, felé nyújtva a cuccot, amit úgy kapott ki a kezemből, mint kisgyerek a cukorkát. Érdekes este elé néztünk, ebben biztos voltam...

Mark:
Újra és újra letüdőztem a zsenialitás megtestesítőjét. Ahogy lecsorgott a torkomon, mintha felrobbantott volna valamit a mellkasomban és utána finoman távozott a felesleges anyag a testemből.
- Hu baszod, muszáj beszélnem a termelővel! Egy isten! - vihogtam. - Most már lehetek hívő - emeltem újra a számhoz, de most, ahogy be akartam szívni, csúszni kezdtem Jackson térdéről. Áh, közeledik a föld~
Két erős kar fonódott a derekamra és visszahúzott.
- Köszke - nevetgéltem és rendesen átvetettem a lábamat Jackson oldalán. A kezeit megelőzve csúsztam jobban rá, de kicsit fészkelődtem, mert sehogy sem volt kényelmes. - Még mindig nincs kedved a szexhez? Nekem kéne néhány vevő - ültem teljesen az ölébe, de tovább mozgattam a seggem, hogy megtaláljam a kényelmes pózt.

Jackson:

Baszki, Mark baromi imádnivaló volt beszívva! Mondjuk, amikor nem buzizott és szólogatott be nekem, akkor is el lehetett vele lenni, de az a mosoly… Nem voltam az a fajta, aki ennyitől el szokott ájulni egy srác esetében, viszont iszonyat jó duma társult egy formás fenekű, kábult fiúhoz. És amikor az ölemben kezdett mocorogni, úgy éreztem, ezért muszáj megfizetnie, ha már felébresztette a kis Jacksont.

- Ami azt illeti - kezdtem bele, mire rám kapta nagyra kerekedett, ártatlan szemeit -, nagyon is van hozzá kedvem! - vallottam be őszintén, próbálva tartani vele  a szemkontaktust, hogy vegye, mire akartam kilyukadni. Nem szerettem kihasználni másokat, de Mark nem tűnt annyira bebaszottnak, hogy totál döntésképtelen legyen. Szóval… megcsókoltam.

Mark:

Finom, forró párnák érték ajkaimat és birtoklóan mozogni kezdtek rajta. Fogak ragadták meg az alsó ajkam és indulatosan húzni kezdték, közelebb nyomtam magam és finom sóhajjal csókoltam vissza. Csak teljesen ártatlanul mozgattam számat, de ahogy egy erőszakos nyelvet éreztem a párnáim között, ráeszméltem, hogy mit is csinálok.

- Fúj! - löktem el magamtól a dílert és most le is estem a földre. - Hozzám ne érj mocskos buzi! - kiáltottam és a földön menekültem hátrafelé. - Ne is drogozz be! A közelembe se gyere! Fúj... undorító! - hisztiztem és az arcomat dörzsöltem még mindig a padlón ülve.

Jackson:

Számíthattam volna valami ilyen reakcióra, de amikor viszonozni kezdte csókomat, feléledt bennem némi remény, hogy akkor mégsem… De aztán persze, hogy rábasztam, és rémülten leugrott az ölemből. Aish, Jackson Wang, egy igazi barom vagy! Miért is hittem azt, akár egy pillanatig is, hogy egy totál homofób gyereket el tudok csábítani? Hihetetlen nagy idióta vagyok, de ezt már eddig is tudtuk.

Beletúrtam szőke tincseimbe, majd alsó ajkamat beharapva pillantottam az undorral teli tekintetre, mely egy hihetetlenül édes arcú fiúhoz tartozott. Lassan felálltam helyemről, táskámat is vállamra dobva, miközben az egyetemistához léptem, hallótávolságba hajolva hozzá.

- Sajnálom - feleltem egyszerűen, készülve körbejárni a házban, hogy gyorsan lepasszolhassam az anyagot, és már húzhassak is haza. Teljesen elment a kedvem a bulizástól…

Éppen léptem volna el tőle, megszakítva az eddigi ismeretségünket, mivel valószínűleg a későbbiekben sem kívánt látni, amikor valami megragadta nadrágom szárát, nem engedve tovább haladni. Meglepetten néztem bokámhoz, amit fél kézzel, nem annyira erősen, de kellőképpen határozottan fogott egy vörös fürtös, könnyes szemű fiú. Isten fasza, ez is a drog miatt volt? Ötletem nem volt rá, hogy Markra miért jött rá a sírás, de reménykedtem abban, hogy csak Hyuna füve miatt kezdett rá az egerek itatására. Akármi is volt az oka, ilyen állapotban nem hagyhattam ott.

Mark:

Megragadtam Jackson nadrágját. - Hé! Én sajnálom, hogy megint paraszt voltam, de… Kurvára igazam van. Ha még egyszer a közelembe jössz, kiheréllek - sziszegtem az arcába, mert közben lehajolt hozzám. - De - ragadtam meg a tarkójánál haját, és visszahúztam magamhoz. - Most eltekintek ettől… - hunytam le félig a szemem. - Szórakozzunk!

Jackson:

Nem tudhattam biztosan, hogy a drog beszélt belőle, vagy tényleg komolyan gondolta mindazt, amit mondott. Mindenesetre nem tántorodtam el, amikor hajtöveimet kezdte markolászni, a lehető legizgatóbban hunyva le szemeit, ezzel mindennél kiszolgáltatottabb küllemet varázsolva magának. Ezúttal bizonytalanabb voltam, nem örültem volna még egy ilyen kirohanásnak, de aztán inkább leszartam az egészet, és próbáltam egy jót bulizni vele.

Bevallom csókot terveztem, és szerintem ő is arra számított, viszont az utolsó pillanatban meggondoltam magam, és helyette orrára nyomtam egy puszit, amitől rendesen ki is kerekedett a szeme. Kajánul rávigyorogtam, majd felrángattam a padlóról.

- Gyere! - húztam testem után. - Táncoljunk!

Mark:

- Hogy mi? De én nem… - próbáltam ellenkezni, de Jackson berángatott a vonagló testek közé. Ez nem is tánc, de valahogy…

Biztos, hogy a füstben is volt valami tudatmódosító, de tényleg elkezdtem táncolni. Jacksonnak háttal… elég erotikusan… és sok pucsítással… felé.

Jackson:

Nem tudom mi ütött a vöröskébe, de tuti nagyon jóban lettünk volna, ha mindig ezt csinálja, főleg nekem. Azok a formás farpofák, azok a hosszú lábak, a nyaka, ahogy az izzadság végigfolyt rajta… Ott helyben meg tudtam volna erőszakolni, és a viselkedése alapján, szerintem nem is lett volna annyira ellenére a dolog.

Egy ribanc veszett el ebben a srácban, én mondom! Úgy ringatta a csípőjét, hogy egyes lányok is elismeréssel bámultak rá, arról nem is beszélve, hogy egy alkalommal lazán megragadta a kezemet, s végigvezette azt egész testén. Na, azt hiszem ott baszott be nálam valami…

Erőteljesen húztam magamhoz, belecsókoltam nyakhajlatába, lenyalva onnan a verejték apró cseppjeit, kiélvezve azt a rövid pillanatot, amíg még nem realizálta, mit tettem. De amikor ez megtörtént… különös mód, nem lökött el magától. Épp ellenkezőleg: kéjesen belesuttogott a fülembe olyan szavakat, amiket először nem is akartam elhinni.

Mark:

Végighúztam a kezét a mellkasomon, a derekamon, majd a farzsebembe csúsztattam. Erre betámadta a nyakam, nekem pedig hátracsuklott a fejem az élvezettől. Átkaroltam a nyakát és a füléhez hajoltam.
- Menjünk valahova, ahol kevesebben vannak… - leheltem kagylójába. - És büntess meg, amiért olyan csúnyákat mondtam rád!

Jackson:

Nem kellett kétszer mondania. Megragadtam csuklójánál fogva, s az emelet felé vettük az irányt, keresve valami üres szobát kettőnknek. Találtunk is egyet, egy hatalmas franciaággyal… Na szép, a házigazda szüleinek hálószobájában fogunk dugni - gondoltam, majd kulcsra be is zártam a nyílászárót.

A kissé kábult egyetemista testét határozottan löktem az ágyra, s fölé tornyosulva vettem birtokba a már régóta kívánt ajkakat. Mark viszonozta is a nyelvjátékunkat, miközben egyik kezével hajamba túrt, míg a másikkal felsőmtől próbált megszabadítani. Ahhoz képest, hogy heteronak vallotta magát, látványosan vágyott egy Jackson Wang-féle seggberakásra.

Mark:

Fullasztó Jackson csókja, de csak egyre jobban akarom, hogy felfaljon. A kezeim becsúsztak a pólója alá és kitapintottam a kockáit, s az összes izmot végigsimítottam.
Elállt a lélegzetem. Azt hittem, hogy ez nem izgat fel. Azt hittem heteró vagyok. Már nem csókoltam olyan intenzíven, mert lefoglaltak a gondolataim. Én miért vetemedek erre? Nem vagyok meleg. Nem is hajlok arra. Sőt el is ítélem őket. Akkor meg miért…?
Egy hangos nyögés szakította meg a gondolatmenetemet, ami az ajkaim közül szökött ki. Jackson rámarkolt a sátorrúdra.

Jackson:

Mark alattam felmorrant, mikor keményedő férfiasságára markoltam, hogy egy kicsit felébresszem a kábulatából. Komolyan azt hittem, hogy el fog aludni, szóval valamivel kicsit fel kellett ráznom.

Ahogy ismételten birtokba vettem ajkait, hevesen ízlelve azokat, szabad kezemmel kigomboltam nadrágját, s lejjebb toltam azt, hogy a lent éledező dolgok kicsit felélegezhessenek. Tapintás alapján Mark egyáltalán nem volt kicsi, sőt, meglehetősen nagy mérettel büszkélkedett… az ilyeneket szeretem a leginkább megkóstolni.

Szépen fokozatosan csúsztam lejjebb rajta, ajkamat végiglegeltetve testén - amit időközben megszabadítottam a felesleges pólótól -, elérve a már szabályosan függőlegesen álló hímvesszőhöz, amely kielégítésért kiáltott. Gondolkodás nélkül vettem ajkaim közé a lüktető péniszt.

Mark:

Bennem ragadt a levegő, ahogy Jackson nyelvét megéreztem a makkom körül tevékenykedni.

- Mit akarsz ott csinálni? - emeltem fel a fejem.

- Azt te is jól tudod... - morogta a péniszemre, majd torkáig engedte az egész mértemet és mozgatni kezdte a fejét. Mintha most tapasztalnám először. Sosem volt ilyen élvezetben részem… Ujjaimat Jackson hajába futtattam és közelebb nyomtam az ágyékomhoz, ráadásul előrébb billentettem a csípőmet.

- Neh csak… a nyelvedet használd - nyögtem.

Jackson:

Nyelvemmel lágyan cirógattam az érzékeny hímtagot, helyenként megszívva azt, ezzel hangos sóhajt csalva ki a nyögdécselő vöröskéből. Hihetetlenül édes volt az a gyerek, amikor ilyen kiszolgáltatott állapotba került, legalábbis eddigi tapasztalataim ezt mondatták velem. Ízlelgettem, számban található izmommal cirógattam a péniszt, olyan mélyre engedve torkomban, hogy még én is csodálkoztam, amiért nem fulladtam meg.

Amikor már úgy éreztem, hogy nem sok kellett neki az orgazmushoz, galád módon elváltam alsó részeitől, letörölve szám széléről a miatta odakerült testnedvet. Hallottam keserű nyögésén, bánta, hogy nem elégítettem ki, de akkor hol maradt volna a szórakozás többi része?

Felhajoltam hozzá, s hosszasan megcsókoltam, miközben ujjaimmal lapos hasát simogattam, kellemes borzongásba kergetve őt. Belemarkolt hajamba, ahogy hevesen viszonozta gesztusomat, majd egy hirtelen mozdulattal átkarolta lábaival derekamat, s hozzám dörgölte kielégületlen péniszét.

- Aish! - mordultam fel a kellemes érzésre, aztán belepillantottam hatalmas szemeibe. Szinte könyörgött, hogy tegyem magamévá.

Mark:

Lejjebb csúsztam, hogy ágyékaink összeérjenek és Jacksonhoz dörzsöltem magam. Az intenzív érzéstől szinkronban nyögtünk fel, mert én is megéreztem, hogy mennyire kíván már.

- Csinálj már valamit - lihegtem a füle mellett. - Bármit… csak jó keményen - kérleltem. Talán csak erre várt, de végre megmozdult. Teljesen letolta rólam a feleslegessé vált nadrágot és a saját ruháitól is megszabadult. Már csak arra eszméltem fel, hogy óriási terpeszbe tolja a lábaimat és közéjük helyezkedik. Újabb csókokkal borította be a hímvesszőmet, mire hangos sóhajokkal válaszoltam és ha lehetséges, még szélesebb terpeszbe húztam a lábaimat.

Csókjai egyre lejjebb csattantak el, végig a farkamon, rá a heréimre, majd a bejáratomhoz.

- Ugye nem arra készülsz… - emeltem fel a fejem, hogy meglessem mit csinál, de megéreztem magamban a mozgékony izmát. Hangos nyögés szaladt ki az ajkaim közül és visszahanyatlottam a párnák közé.

Jackson:

A forróság, ami nyelvem köré fonódott, a régen meg nem kóstolt aromák, melyek újra ajkaim közé kerültek, egyszerűen fantasztikus érzéssel töltöttek el. Őszintén nem hittem volna, hogy az expasim után még valaha valakinek fogok ilyesmit csinálni, de Mark kiprovokálta belőlem ezt a perverziót.

Miközben alulról kényeztettem, ő az alattunk gyűrődő lepedőt markolászta, olyan erővel, hogy már fehéredtek az ujjai. Ahogy ezt észrevettem, elváltam tőle, s egy szusszanásnyi időt adtam, mielőtt még tényleg belevágtunk volna a lényegbe.

Síkosító és minden egyéb más hiányában, kénytelen voltam a nyálammal, meg a farzsebemben pihenő egyetlen egy óvszeremmel beérni aznap este. Hála mozgékony nyelvemnek, valamennyire már engedett alulról, de még nem volt teljesen befogadó képes, viszont nem állt szándékomban tágítani. Ő akarta, hogy büntessem meg…

Füléhez hajoltam, s kéjesen belesuttogtam.

- Legközelebb vigyázz a nyelvedre, amikor velem beszélsz!

Mark:

A nyílásomhoz igazította magát, de nem kéne felkészíteni vagy valami..?

- Jézusom - szakad föl a torkomból a sikítás, ahogy Jackson egyetlen határozott mozdulattal tövig merült bennem. Ez nem olyan, mint kéne lennie. Hol az élvezet? Tömény fájdalom, de mindezek ellenére a kín felemelő...

- Mozoghj - fontam a dereka köré a lábaimat, hogy még jobban magamban érezhessem.

Jackson:

Bakker, Mark valami hihetetlenül szűk volt, attól is eltekintve, hogy nem használtam síkosítót és büntetésképp nem tágítottam, de… Érezni lehetett rajta, hogy én voltam az első olyan, aki ilyen helyzetbe kerülhetett vele. Mondjuk, ha heterónak vallotta magát, akkor az volt a normális, hogy előttem még senki sem rakta seggbe, bár csodálkoztam rajta, hogy ilyen formás farpofákkal nem lett megerőszakolva.

Kérésére óvatosan mozogni kezdtem benne, úgy ringattam a csípőmet, hogy minden egyes mozdulatomnál hangos, sikolyt visszafojtó nyögés hagyta el ajkait, de nem úgy hangzott, mint aki élvezetében sóhajtozik. Csókokkal próbáltam enyhíteni az alulról áradó fájdalmat, de tempómból egy kicsit sem engedtem, elvégre ő akarta, hogy büntessem…

Mark:

- Gyorsabban már - haraptam a vállába és a lökéseivel szemben emelgetni kezdtem a csípőmet. - Olyan kicsi a farkad, hogy semmit sem érsz el - kezdtem el sértegetni, hogy csináljon már valamit is. Mintha ez hatott volna, mert egy erőteljesebbet döfött és valamit elért. Kipattantak az eddig nyitva tartott szemeim és az egész testem ívbe feszült. Most már nem csak a fájdalmat érzem.

- Ott te vadállat! - markoltam a vállába. - Tovább!

Jackson:

Hihetetlen volt, hogy ez a gyerek még szex közben is képes volt sértegetni! Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, de inkább csak tovább dugtam azt a szűz fenekét, ami akkor már minden volt, csak ártatlan nem.

Miközben igyekeztem mindig a megfelelő helyen eltalálni a kussolni sosem akaró srácot, ujjaimmal merevedésre simítottam, még jobban növelve a testében hevesen tomboló vágyat. Ez meg is mutatkozott, mikor éhesen kapott ajkaim után, akár egy hetekig éheztetett rabszolga.

- Ahhoz képest, hogy pasi vagy, csajokat megszégyenítően nyögdécselsz alattam - jegyeztem meg halkan, de válaszként csupán egy fejbecsapást kaptam, jelezvén, hogy inkább kussoljak és dugjam tovább.

Mark:

- Ne a szád járjon - mondtam, a nyögéseim közti szünetekben. Jackson fejveszett tempót diktált, és már minden lökésénél eltalálta a gyönyörközpontomat, még egy lapáttal rátett, hogy a keze sem tétlenkedett.

- Én így, nem fo-fogom bírni - bicsaklott hátra a fejem az élvezettől. Ajkaival a szabadon hagyott nyakamra tapadt és gyönyörű lila foltokat hagyott maga után. Ha ki is esik az este, ez emlékeztetni fog rá.

Jackson:

- Mondd a nevemet! - suttogtam kéjesen fülébe, miközben egy pillanatra leváltam nyakáról, s abbahagytam annak kényeztetését. Mark bőre baromi puha volt, egyszerűen élvezet volt a nyelvemmel végigszántani rajta, és ha nem készültem volna benne szétrobbanni, akár hosszú órákon keresztül is képes lettem volna ízlelni őt.

Mark:

- Még mit nem - szorítottam össze a szemem. - Nem vagyh olyan státuszban - nyögtem a füle mellett, mert nem akarta abbahagyni a belsőm ingerlését. - Vagy tudod mit? - nyúltam a fenekéhez és belemarkoltam, hogy egy pillanatra ne mozogjon. - Érd el - sóhajtottam.

Jackson:

Féloldalasan elmosolyodtam, mikor meghallottam kissé kötekedő, mégis baromi izgató hangját.

- Rendben vöröske - suttogtam fülébe, fülcimpáját még meg is harapva. - Elfogadom a kihívást! - feleltem határozottan, egyáltalán nem fogva vissza magamat.

Újra mozogni kezdtem benne, ezúttal a szokottnál is gyorsabban, pluszban még sokkalta erőteljesebbeket löktem rajta. Szegény feje folyamatosan az ágytámlának ütközött, s vékonyka teste csúszkált a teljesen széttúrt lepedőn.

Miközben benne is rendesen motoszkáltam, és még a merevedését is kezelésbe vettem, fejemmel kicsit lejjebb kalandoztam rajta, egészen pontosan a mellkasánál állapodtam meg. Mellbimbóit ajkaim közé vettem, fogaimmal karcolgattam azokat, szívtam őket, mint gyermek a cumisüvegét etetéskor. Felülről olyan hangok érkeztek, melyek rögvest mosolygásra kényszerítettek.

Hajamba markolt, háta ívben befeszült, mikor megéreztem tenyerembe folyni a hófehér, már egy ideje nem tapasztalt testnedvet, miközben egyetlen egy szót hallottam csupán tőle.

- JACKSON!

Mark:

Hagytam, hogy még néhány lökést tegyen, majd egy hatalmas torokból jövő nyögéssel belém engedte forró magját. Ráadásul abban a nyögésben nem találtam a saját nevem. Ezt szóvá is tettem.

- És hol marad a Mark? - kérdeztem, miközben felelőtlenül lelöktem magamról, nem gondoltam arra, hogy ilyen rossz, ha kihúzódnak belőled. Fájdalmasan felszisszentem.

Jackson:

Sértődöttnek hangzó kérdésén halkan felkuncogtam, majd a kihúzódás okozta fájdalmak miatt káromkodó fiúhoz hajoltam, s kezem álla alá helyeztem, hogy szemeibe pillanthassak. Először dühösen, meglehetősen bunkó grimaszokkal tekintett rám, de mikor meglátta negédes mosolyomat, ellágyultak vonásai.

- Mark - suttogtam nevét ajkaira, majd birtokba is vettem a kívánatos párnákat, miközben ujjaimmal lapos hasfalát kezdtem simogatni. Beleremegett érintésembe, s mikor elváltam tőle, arca még vörös hajánál is pirosabbnak tűnt.

Elégedett vigyorral arcomon másztam le az ágyról, a földre hajított ruháimat felkaptam s belekezdtem az öltözködésbe, de az ágyon fekvő fiú úgy nézett rám, mintha valami beteges, nem normális dolgot műveltem volna.

- Valami baj van? - ráncoltam homlokomat.

Mark:

- Mit csinálsz? - ráncoltam a szemöldököm. Félig felemelkedtem az ágyról és visszarántottam a félmeztelen Jacksont magam mellé. - Ha itt akartál hagyni, akkor közölnöm kell, hogy reggelig kibaszottul nem mész sehová - fontam a nyaka köré az egyik kezemet és a mellkasára hajtottam a fejemet. - Az anyagod már úgyis elfogyott és nem hagyhatsz ez után itt - húztam a magunkra a kissé gyűrött takarót. - Nem mész sehova - motyogtam a mellkasába.

Jackson:

Elkerekedett szemekkel figyeltem Mark cselekedeteit, ahogy visszahúzott magához, ahogy hozzám bújt, s ahogy ránk terítette az elnyűtt takarót. Úgy feküdt mellettem, mintha a nászéjszakánk után lettünk volna, és az csak annyiban volt igaznak tekinthető, hogy tényleg előtte dugtunk, de egyáltalán nem voltunk házasoknak, de még szeretőknek sem nevezhetők. A barátomnak sem hívhattam, mert nem is kedveltük egymást, sőt, ha felidéztem mit mondott rám, bármelyik pillanatban meg tudtam volna ütni.

- Nocsak vöröske, annyira romantikus a lelked, hogy egy egyéjszakás kalandot sem bírsz ki? - tettem megjegyzést a cuki viselkedésére, mire csak belemorgott mellkasomba. Simán megtehettem volna, hogy lelécelek, mert semmivel nem tartoztam neki… ennek ellenére vele maradtam. Totál megzakkantam?!