Mark:
JB egy pillanat alatt rakta rá a gyerekzárat Hyunáékra, majd rükvercbe kapcsolta a kocsit és hajtani kezdett. Most áldom őt a gyors reflexei miatt.
- Remélem, hogy ha volt valami személyes dolgod ott, az elégett - mondta Jaebum, miközben az oldalsó és a felső visszapillantókban próbált navigálódni. - Mark, ugye nem vettek észre? - előre meredtem, a hátul ülőkről elnézve, hogy meglessem mi van. Nem úgy tűnt, hogy nagyon figyelnének ránk a távolodó tűzoltók, de biztos voltam benne, hogy láttak és fognak is keresni.
- Kéne egy új rendszámtábla - vontam vállat közömbösen. - De kocsit is vehetsz, amennyit keresel mostanában… - tettem még hozzá.
Jackson:
Kissé feszülten túrtam hajamba, ahogy hangosan kieresztettem a levegőt, miközben igyekeztem nem a vérvörös fejű Hyunára nézni, aki tajtékzott a dühtől. Bármennyire is tudtam, egy gyilkolni képes nővel nem szabadott szóba állnom, muszáj volt megkérdeznem a lányt a részletekről.
- Hyuna, van bármi esély arra, hogy máshol tartasz még néhány növényt? - tettem fel a reménykedő kérdést, mert ha minden fontosabb kelléke elégett, akkor baszhattam a jövedelmemet.
- Persze, hogy van, ne nézzél amatőrnek - fintorgott egyet. - Szólni is akartam neked, hogy teljesen új helyre költöztem, csak néhány cucc maradt a régi lakásban, amiért most mentünk volna el.
- Új helyre? - ráncoltam értetlenül homlokomat. - Hogyhogy?
- Hát - pislogott nagyokat a lány, mikor tekintete találkozott Jaebuméval. - Pont erről szerettünk volna beszélni veletek.
Mark:
- Testvérek leszünk? - kérdeztem röhögve, elpoénkodva az egészet, de ahogy megláttam JB és Hyuna arcát, az egész már nem tűnt olyan szórakoztatónak. Bár nem vagyok JB gyermeke, és Jackson sem Hyuna növendék, azért nekik dolgozunk.
- Az egész egységet egybe szeretnénk rakni, és jó lenne, ha ti is költöznétek - magyarázta a főnököm. - Vagyis nem jó lenne, hanem oda kell költöznötök - röhögte el magát.
Ez most komolyan azt kéri, hogy lakjak egy adag ribanccal, egy díler csajjal, aki félelmetesebb, mint a baltásgyilkos, és két homokossal együtt?
- Nem köthetnénk valami kompromisszumot? - próbálkoztam rögtön kitérni előle.
Jackson:
- Ami azt illeti - kezdett bele Jaebum, szigorúan tekintve Markra, engem szinte figyelmen kívül hagyva -, nem vagyok hajlandó kompromisszumokat kötni! Költöztök, és nincs apelláta!
Szegény Mark, totál ki volt akadva. Valószínűleg nem az volt a nagy álma, hogy egy csomó kurvával, ki tudja hány kilónyi droggal, és velem éljen egy fedél alatt. Bár nagyon éreztem, hogy arra a bizonyos i-re, az én jelenlétem tette fel a pontot.
Hatalmas kiskutya szemekkel Hyunára néztem, nagyon reménykedve abban, hogy a lány majd kitalál nekem - mert a vöröske annyira nem izgatott - valami mentőötletet.
- Jobban belegondolva - kezdett bele a drogdíler, ahogy elege lett a könyörgő pillantásaimból -, Jacksonnak nem is kellene elköltöznie.
Jaebum hosszasan a lányra meredt, aztán egy másik pontra maga elé, majd vágott egy grimaszt, s azt felelte:
- Van benne valami - értett egyet, amin Mark, totálisan kiakadt.
Mark:
Amikor meghallottam Hyuna ötletét, majd Jaebum beleegyezését, valami elszakadt lent, és elpattant fent.
- Ez ki van csukva! - ráztam a fejem. - Ki van csukva, hogy én, teljesen EGYEDÜL éljek, szenvedjek egy ilyen drogtelepen - az idegbaj nem kicsit kapott el. - Vagy én sem megyek, köszönöm van szép lakásom, aranyos szobatárssal, nem kell más - magyaráztam indulatosan. - Vagy pedig csak akkor vagyok hajlandó oda csupán betenni a lábam, ha ez - böktem Jackson felé - szintén szenved.
Halálosan komolyan gondoltam minden szavam, és olyan előadásmóddal közöltem mindezt, hogy JB igencsak elbizonytalanodott.
- Az első lehetőségnek mindenki jobban örülne - A nagyfőnökök összenéztek, hogy most mit csináljanak, én meg csuriba tettem minden ujjamat a jó döntés érdekében.
Jackson:
- Figyelj, - nézett Hyuna a stricire - ha jobban belegondolunk, Jackson segge védve van, tudjuk ki miatt - grimaszolt egyet a lány -, akkor Mark segge is védve lehet.
- Értem, amit mondasz - bólogatott JB, de az aggályok az arcán még mindig ott bujkáltak. Milyen szerencsés fickó volt, neki csak bujkáltak, míg nekem komplett partit rendeztek a pofámon.
- Legalább kettőnk közül valaki - mosolyogtam gúnyosan, mire csak egy lekezelő legyintést kaptam.
- Ezt egyelőre még nem kell értened - mondta a férfi, majd a mellettem ülő lányhoz fordult, teljesen figyelmen kívül hagyva a felháborodásomat. - De mivel Mark és Jackson nem alkotnak egy párt, de még csak nem is kedvelik egymást, ezért ennek a hülyének - biccentett a vöröskére - nem feltétlenül van akkora kiváltsága, mint a te alkalmazottadnak.
- Miféle a kiváltságról beszéltek?! - értetlenkedtem tovább, mivel tudtommal egyik miniszterelnöknek sem voltam az unokaöccse, így nem vágtam, hogy nekem miért nem volt szükséges beköltöznöm a ribancokhoz, és Marknak meg miért igen.
Mark:
Miközben hallgattam a beszélgetésüket, csak egyetlen, hatalmas gondolat fogalmazódott meg bennem, mint mindig.
- Mi van? - kérdeztem, inkább nyögtem a lehető legkevesebb értelemmel. Először arra gondoltam, hogy én nem tudom megvédeni magam, vagy valami hasonló, azért akarnak beköltöztetni, aztán már jött ez a kiváltság, hogy ő különb, nekem meg egyre inkább ködösült az egész. - Ez miért nem olyan munka, hogy csak úgy szimplán felmondhatok? - motyogtam magamnak, előredőltem, a szélvédő felé, és a műszerfalra támasztottam az államat.
- Valaki igazán elmagyarázhatná úgy, hogy én is értsem - szóltam hangosan, de nem érkezett válasz. - Igazából - korrigáltam -, nem érdekel, csak ugyanazt, és ugyanolyan járulékot kérek, mint Jackson.
Jackson:
Szegény Mark nagyon szenvedett attól, hogy hülye volt, és semmit sem értett, akár valami béna kamaszlány. Na, nem mintha én annyival többet tudtam volna nála, de én azért nem ontottam magamból a kétségbeesett sötétséget, mint ő.
- Szóval - fordultam Hyuna felé, félbeszakítva a Jaebummal folytatott beszélgetését -, miért is vagyok annyira különleges helyzetben?
- Aish! - sóhajtott a lány, majd nagyon úgy tűnt, hogy beadta a derekát azt illetően, hogy beavat a dolgokba. - NamJoon miatt!
- Mi van?! - akadt fent a szemöldököm. - Mi köze van ehhez Namnak?
- Kérlek, csak ne most beszéljük ezt meg! - ignorált teljesen, összenézve Jaebummal, aki körülbelül három másodperccel később beindította a kocsit, s hihetetlenül csendesen, elhajtott a környékről.
Mark:
Az a Namjoon, akivel a szerelmi bánatainkat szenvedtük össze-vissza?
Hátranéztem Jacksonra, és megbizonyosodtam, hogy tényleg az unokatestvéréről van szó. Az arca hasonlóan értetlen volt, mint az enyém lehetett.
- Akkor most mit akartok csinálni, és mi lesz? - fordultam előre.
Jaebum először nem válaszolt, csak tovább vezetett.
- Most az új szállásra megyünk - motyogta a tekintetét továbbra sem levéve az útról. - Azt még nem tudom, hogy a tiétek is, vagy csak a tied, vagy senkié - vakarta meg a tarkóját, majd a visszapillantó tükörben a dílerre pillantott. - Majd Hyunával megvitatjuk.
Ennek cseppet sem örültem, mert a csaj láthatólag nem kedvelt, viszont a beosztottjáért odáig lehetett. Remélem Jaebum szeret, és ki fog állni értem.
Jackson:
Nem avatkoztam bele a beszélgetésbe, rohadtul nem akartam. Hyuna tisztában volt a helyzetemmel, és mindketten tudtuk, hogy csupán egy fél szavamba került volna, hogy ne kelljen a ribancokkal együtt élnem. Így ez a kérdés egy cseppet sem aggasztott, a NamJoonos dologgal ellentétben. Tudni akartam, miért pont Nam miatt élveztem kiváltságot, s nem Hyuna miatt, elvégre mégis neki dolgoztam, ő volt az ász Szöulban. Előbb vagy utóbb úgyis mindent megtudtam volna, de a hirtelen információk totál kiakasztottak, s még kíváncsibbá tettek, mint amilyen eleve voltam. Aztán itt volt még ez a Markos eset is - őszintén, ha nagyon mélyen magamba néztem, nem akartam, hogy az a szerencsétlen ribancokkal éljen együtt. Két perc alatt elkapna valami nemibetegséget, amibe rögtön beledöglene. Vajon lenne rá esélyem, hogy valahogy őt is megmentsem? (Jesszusom, mintha egy kibaszott Robin Hood lettem volna).
- Jaebum - szólítottam meg a sofőrt, aki éppen egy piros lámpánál állt meg. Csupán egy hümmögéssel jelezte, hogy figyelt rám. - Azt mondtad, mivel Markkal nem vagyunk egy pár, nem fog részesül a védettségemből.
- Így van - bólintott, először nem értve, miért hoztam hirtelen ezt szóba, elvégre, elvileg utáltam a stricit.
- És kapna a védelemből, ha esetleg - itt nyeltem egyet, a combomon kezdve dobolni -, kiderülne, hogy járunk?
Mark:
Én nem egy ottani csészébe kértem a kávémat, hanem egy eldobható papírpohárban, mert magamat ismerve rohadt lassan fogom meginni, valamint el tudtam hozni az útra is. A kocsiban kortyolgattam, amikor épp nem beszéltem, mert ez a sötét lötty úgy hatott a hangszálaimra, mint másoknak a mézestea. Lehet, hogy én nem beszélek, amikor iszom, viszont ez a többieket nem akadályozza meg a beszédben.
Köhögve köptem vissza a pohárba az italt, amikor meghallottam Jackson ötletét. Félrenyeltem a cuccot és köhögve próbáltam nem megfulladni, ennek természetesen az lett a következménye, hogy az orromon folyt ki a kávé.
- Biztos vagy te ebben? - rekedten és harákolva tettem fel a kérdést. A fejemet a vállamba töröltem, mert nem volt a közelemben semmi más. - Undorító és idegesítő partner vagyok - próbáltam elviccelni. - Féltékenykedő, aki nem enged el sehova - az a gond, hogy ez az ötlet meglepően jó, annak ellenére, hogy nem tudom milyen védelemről van szó.
Jackson:
Ahogy a szerencsétlen Markra pillantottam, egy másodpercen belül el akartam feledtetni mindenkivel az ötletem, és inkább hagyni, hogy a vöröske a kurvákkal éljen. De mivel valamiért lefeküdtem vele, láthattam benne annyit, hogy ez a gondolat felröppenjen elmémben.
- Nem kell tényleg járnunk - forgattam meg szememet. Bele is haltam volna, ha egy hozzá hasonló személyiséggel kellett volna romantikus kapcsolatot létrehoznom. - Csupán eljátsszuk, hogy együtt vagyunk, néha látszatból beülünk egy kávézóba, vagy tudja a tököm, pár éjszaka vagy te mész el otthonról, vagy én, hogy a lakótársaink is elhiggyék, és egy kis idő eltelte után, bemutatnálak Namnak, mint az új - és itt nyelnem kellett egyet -, pasimat. Nem jó megoldás? - tettem fel kérdésemet, ezúttal mindegyikükhöz szólva.
Mark:
A kocsiban az értelmesnek nevezhető személyek magukban elmélyülve hümmögtem, én pedig fapofával iszogattam tovább az italom. Még nem értek el az undor hullámai, de éreztem, hogy hamarosan fel fogom dolgozni, és akkor sikítozva fogok kiugrani az autóból. Remélem hamarosan megállunk, és leléphetek.
- Hyuna - szólalt meg először JB. -, ez megoldható lenne? - a visszapillantó tükörből a díler tekintetét kereste.
- Végülis, ez egy korrekt ötlet - bólintott rá ő is. - Ti benne vagytok?
Egy pillanatig sem gondolkoztam, csak rávágtam az igent. Elbizonytalanodtam az idő elteltével, és nem biztos, hogy belementem volna. - Ha meggondolnám magam és kézzel, lábbal tiltakoznék, akkor se engedjetek - tettem hozzá, mert biztos vagyok benne, hogy ez be fog következni. Végülis még mindig jobb eljátszani egy meleget, mint kurvákkal élni… ugye?
Jackson:
Mark beleegyezésével már nem is kellett miről beszélnünk. Sőt, JB. még azt is szükségtelennek tartotta, hogy mi is megnézzük, hol élnek a kurvák, akikkel Marknak majdnem együtt kellett élnie. S mivel nem kellettünk a vizithez, így az egyetemünk előtt Hyunáék kidobtak, mondván, éljük a “friss szerelmespár” életünket. Először Markkal csak néztünk egymásra, mint az a bizonyos borjú az új kapura, aztán nekem megint előjött a remek humorérzékem.
- És - léptem kicsit közelebb hozzá -, mihez lenne kedved, édesem?
Mark:
Pislogás nélkül meredtem az előttem állóra, majd lassan megdörzsöltem az orrnyergemet, és egy picit összegörnyedtem.
- Megtennéd, hogy egy pillanatra megfordulsz? Csak néhány másodpercre - kértem. Jackson nem tudott mit tenni, de megadóan megfordult.
Amíg nem látott, néma sikítás szakadt fel belőlem, végigrázta a testemet egy zokogásroham, és belecsíptem néhányszor az arcomba. A lelkem egyszerűen nem tud behódolni ennek, a vallásom tiltja a homokosságot.
- Oké, visszafordulhatsz - mondtam. - Menjünk templomba, gyónni akarok - dobtam fel egy remek ötletet. - Nem vagyok hívő, milyen egyházat javasolsz? - kérdeztem tőle mosolyogva.
Jackson:
Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek Mark gyerekes viselkedésén, de az arckifejezése emlékeztetett arra, mennyire szeretem idegesíteni az embereket. Így, vele kapcsolatban sem fogtam vissza magam, annak ellenére sem, hogy tudtam a végén egy pofánbaszás lesz a poénom eredménye. Egy lépést tettem felé, kezeimet dereka köré fontam, s ajkaira suttogtam epés válaszomat.
- Gyónj alattam!
Mark:
- He? - böktem ki. Komolyan csak ez az egy értelmes szó jött a nyelvemre. Ellenben az elmémben kigyulladt a vészjelző, az egész fejemben vörösriasztás volt, ami az arcomra is kiült, hisz az is erőteljesen pirospozsgás volt, csak hogy szépen fogalmazzak.
- Mész innen a… - utóreakcióként lendítettem a kezem és az arcán csattant. Nem is kicsit, fájdalmasan kapott oda, teljesen elengedve engem. - Látod szerelmem, most már összeillünk - becéztem. - Mind a kettőnknek vörös az arca.
Jackson:
Számíthattam volna erre a reakcióra - sőt, számítottam is -, és akármennyire fájt szegény arcocskámnak Mark igencsak vasmarkos pofonja, totálisan megérte látnom a kiakadt grimaszait. Egyszerűen fergeteges volt… Én pedig szerintem mélyen belül mazochista vagyok, amiért ennyi mindent meg tudok tenni egy jó poénért.
- Nem tudtam, hogy BDSM párti vagy - mondtam hosszasan szemeibe meredve, miközben érzékeny bőrömet dörzsöltem. - Van a közelben egy sexshop, bemehetünk neked szép dolgokat venni, ha nagyon szeretnéd - mosolyogtam rá bűbájosan. Úristen Jackson Wang, te tényleg egy világi fasz vagy!
Mark:
Egyszerűen nem voltam képes reagálni, már az arcom mimikája sem fejezte ki, hogy mit is éreztem pontosan. Konkrétan feladtam az emberi reakciókat Jackson Fucking Wang felé. Most már csak szimplán a saját gyerekes játékába tudtam beszállni. Nem is gyerekes, hanem inkább beteges.
- Nem tudom, tégy amit akarsz - kulcsoltam össze a kezeinket. -, úgyis csak a szexrabszolgád vagyok, nem igaz? - kérdeztem fennhangon. Az utcán lévő emberek kissé lelassítottak és hegyezni kezdték a füleiket, hogy miről is beszéltünk. - Néha jól megdugsz, az utcáról szedtél fel legutóbb is, ahova korábban dobtál - szavaltam hangosan, hogy a sarkon lévő közrend felügyelők is hallják. - Csak megerőszakolsz és… - folytattam volna, de Jackson a számra szorította a szabad kezét.
Jackson:
Elkerekedett szemekkel meredtem arra a kis idegesítő vakarcsra, ahogy kibaszott hangosan, faszságokat kezdett kántálni, akár egy beszívott kanárimadár.
- Ha nem fejezed be ezt azonnal, megesküszöm itt helyben, hogy mindet megcsinálom veled az előbb felsoroltak közül - sziszegtem arcába, ahogy kezem továbbra is szorosan tapadt ajkaira. - Te is pontosan tudod, hogy képes vagyok rá, szóval ne baszakodj velem! Egy szavamba kerül, vagy még annyiba se, hogy visszakerülj az eredeti helyedre; a kurvák közé! Szóval jó lenne, ha tudnád, hol a helyed!
Az utolsó szó nyomatékosításával engedtem szabadon száját, megszeppent lényére fókuszálva pár másodpercig. Nem igazán mert hozzám szólni, mintha kicsit magába szállt volna, vagy egyszerűen csak összefosta a gatyáját. Nem tudtam eldönteni, nem is akartam, ami azt illeti.
Idegesen sarkon fordultam, és otthagytam a picsában Markot. Nem volt kedvem tovább elviselni a pofáját.
Mark:
Nem tudtam már befogadni a korábban történteket. Még ő vonult el megsértődött díva módjára, amikor én voltam a földbe döngölve és gyalázva. Egyszerűen nem tudtam megérteni, lefogadni ezt az embert.
Valamikor hangosan szórakozik, de ha esetleg be mernék kapcsolódni, akkor hirtelen én vagyok a hibás. Lehet, hogy én is tudok túlozni, nálam is megszalad a dolog, de azt komolyan nem értem, hogy miért én jövök ki mindenből rosszul. Lassan elegem van mindenből, és az egészet egy ember okozza, akit alig ismerek néhány napja. Legszívesebben mindent itt hagynék a faszba, de sajnos ez nem egy irodai munka, ahol csak úgy fel lehet mondani. Ez Szöul alvilága, ahol kőkemény titoktartás és szövetségek mennek.
Jackson példáját követve én is elindultam, csak éppen a másik irányba. Haza tartottam, de sokkal nagyobb kitérővel. Olyan környéken vágtam keresztül, ahol még életemben nem jártam, olyan utcákon ballagtam végig, amik halványan sem voltak ismerősek. Nem is voltak túl biztonságosnak hatóak.
Alapvetően nem vagyok egy maszkulin ember, sőt, szinte semmilyen izom sincs rajtam, ezért lehet, hogy nem volt szerencsés olyan környéken át hazajutni. Azt se vettem számításba, hogy a szélesebb útba apró sikátorok torkollanak és bármikor kinyúlhatnak, hogy berántsanak.
A járdán közel az épületek falához sétáltam, amikor megragadták a karom és behúztak egy sötét zugba.
